A gyermek a játszás révén ismeri meg a világot, abban pedig önmagát.Miközben játszik, önfeledt élvezettel sajátítja el mindazt a készséget és tudást,amely a felnövekedéséhez szükséges.Ám ahhoz,hogy a veleszületett játékösztönből valódi játéktevékenység alakuljon li,segítségre van szüksége.Méghozzá ami segítségünkre.
Ki vagyok én?-ez a kétéves gyermek központi problémája.Másfél éves kora körül kerül ebbe az "identitásválságba",és még háromévesen is ezzel küszködik.Mi az, ami még Ö, és mi az,ami már nem.Probálgatja az erejét, a határait,hogy mire képes,meddig mehet el velünk szemben.
Dackorszak,igy emlegetjük ezt a -valljuk be, nem könnjű-életszakaszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése