Eltelt az első hat hét. Vége a gyerekágynak, a parttalan sírásoknak, az érzelmi zűrzavarnak. A testem is kezd visszaváltozni, és ennek nem csak én örülök.
Mindig ámulva hallgattam, amikor a nők arról mesélnek, hogy már alig bírták kivárni a szülés utáni hat hetet. És különben is micsoda kívánalom ez az orvosoktól, ha egy pár készen áll a szerelemre, miért is kellene ennyit böjtölni? Kezdjék csak el nyugodtan hamarabb.
Hamarabb - rezzentem össze még két hete is, sőt bevallom, most is. Ez a hat hét amúgy is frusztráló, olyan, mintha egy lámpa előtt állnék. Eddig viszonylag könnyű volt a helyzet, hiszen pirosat mutatott, de most nem igazán tudok mit kezdeni a zöld jelzéssel. Se a testem, se a lelkem nem áll még készen.
Nemrégiben egy új cikkre kaptam megrendelést. Kicsit zavarba jöttem, mikor előálltak az ötlettel. Szex szülés után! Úgy tartják, az újságírót minősíti a saját témája. Ezért próbálok odafigyelni, hogy mit választok, mi az, amit már többször megírtam, nehogy aztán túlságosan összenőjek a szöveggel. Most azonban úgy érzem, telibe találtak a témával.
A cikk úgy készült, mint a többi. Nekiálltam anyagot gyűjteni, vázlatot készíteni, alanyokat kerestem, külföldi magazinokat böngésztem. Mintha csak a gyökérkezelt fogakról írnék, olyan szenvtelenül dolgoztam. És ez jó, kívülállóként lehet csak rálátni az összefüggésekre, és levonni a következtetéseket. Az alanyok történeteit hallgatva zökkentem ki először a kívülálló szerepemből. Szinte mindenhez volt hozzáfűznivalóm. Aztán néha nekiálltam vitatkozni, a mondat kellős közepén közbeszóltam, és sokszor nem bírtam ki, hogy ne mondjam el a véleményemet. A szakértőket is privát kérdésekkel zaklattam, mintha saját magamnak gyártanám az egész cikket. De a vesszőfutásom esténként kezdődött, amikor nekiálltam írni. Kicsit mélyre merültem.
Először vettem a dolgok fizikai oldalát. Ez viszonylag egyszerű volt, a szakértők remekül elmagyarázták, hogy miként lehet visszanyerni a régi formákat, kiderült, akár szűzlányok is lehetünk újra, annyi technika, torna, módszer és gépezet létezik, ami ebben segít. Elmélyedtem abban is, hogy mennyire fontos visszakapni a testünket, hiszen csak az a nő képes újra a régi lenni, aki annak is érzi magát. Két számmal nagyobb testben ez nem igazán működik. Hogy mi a helyzet a hassal, a mellmérettel, csípővel… csak úgy peregtek a mondatok, én mégis úgy éreztem, valami nagyon sántít. Olyan lett az egész, mint egy biológia dolgozat. Kimaradt belőle a lélek.
Mivel saját magam lettem a cikk alanya, éreztem, hogy rajtam jelenleg semmiféle készülék vagy torna nem segítene. Az agyam határolódott el. Most egyetlen férfi van az életemben, aki leural mindent, kisajátít teljesen, és ő a fiam. Ez persze nem jó; írtam a cikkben; hiszen kimarad a szövetségből a férfi, ez pedig semmi jóra nem vezet. Kispapadepresszió, veszekedések, elhidegülés, soroltam hosszan, és a megoldásokat taglaltam. Programok kettesben, egymásra hangolódás, idő. Hát bizony ettől most elég messze vagyunk.
A három gyerek huszonnégy órás műszak. Napközben minden a baba körül forog, amikor a lányok hazajönnek, körülöttük. A férjem este hat után teljes igyekezettel próbál szétszakadni, hol a babát ringatja, hol a lányokkal társasozik, felém egy sóvárgó tekintetet se mer küldeni. Pedig talán küldene, de nekem meg nincs időm észrevenni, hiszen a vacsora, fürdetés, fektetés hálójában küzdök. Bőven elmúlik este tíz, mire kettesben leszünk. Akkor kellene még megbeszélni a praktikus dolgokat, bevásárlást; a világ legunalmasabb feladatait, és mire a végére jutunk, ránk is tör az álmosság.
Pedig hiányzik. A testem jól elvan egyedül, de a lelkem igényli a férfit. Meg hát könnyebb úgy az élet, ha megtaláljuk a kettőnk közötti kapcsot, és nem kell hosszas köröket futni, mire eljutunk az intimitásig.
A cikkben megkérdezett szexológus óva inti a párokat attól, hogy ne szokjanak le a szexről. Ezt nem is értettem, miként lehetséges. A szakértő szerint igen könnyen, egyszer csak arra döbbennek rá a párok, hogy csak húsvétkor és karácsonykor volt szex, aztán a következő pillanatban arra ocsúdnak, hogy az idén a húsvét kimaradt.
Komolyan megijedtem. Mindjárt itt a húsvét! Este tizenegy is elmúlt, mire befejeztem a cikket. A férjem szerényen köhécsel a tévé előtt. Rajtam szoptatós pizsama, a szemem karikás, a gyerekek alszanak. Talán nem a legideálisabb pillanat, de ha arra várok, mindjárt karácsony lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése